Mindig is szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy az építészek olyan problémákkal foglalkoznak, amik csak a többi építészt érdeklik – hangsúlyozza Alejandro Aravena, a május végén kezdődő 15. Velencei Építészeti Biennále kurátora és egyben a legrangosabb építészeti díjnak számító Pritzker-díj idei nyertese. A szociális építési projektjei által ismertté vált építésszel a Dezeen.com készített interjút, amelyben terítékre kerülnek a globális lakásválság kihívásai, a közösségi részvétel fontossága, az Elemental sikere, az „Egy jó ház fele” elnevezésű fejlesztések és a szegénység elleni küzdelem.
A chilei építész szerint komplex szemlélettel és közösségi részvétellel kell megoldást találni a küszöbön álló globális lakásválságra. A szegénység, a népességnövekedés, a természeti katasztrófák és a háborúk következményeképpen egymilliárd otthon felépítésére lenne szükség. Nemcsak költségvetési megszorítások nehezítik ennek megvalósítását, hanem a politikai, gazdasági és az építési szabályozásból adódó nehézségeket is le kell küzdeni az élhető megoldások érdekében. A rossz infrastruktúrával ellátott területeken épített lakások idővel veszítenek az értékükből, a környezet minősége pedig újratermeli a szociális problémákat. Aravena kiemeli, hogy a minőség az épületnek egy olyan anyagi értékben is kifejeződő tulajdonsága, amely az idő elteltével növeli az ingatlan értékét. Így a lakáspolitikát úgy kell alakítani, hogy az befektetés legyen, ne csupán szociális kiadás.
2004-ben a chilei Iquique városában 100 család jutott otthonhoz állami támogatásból. De hogyan sikerült ezt megvalósítani a lakásonkénti 7500 dollárnyi forrásból? Alejandro Aravena a közösségi konzultáción nyugvó Elemental társaság megalapításával, az „Egy jó ház fele” programmal kapott szélesebb társadalmi figyelmet. Az eszközök szűkössége, a pénz- és időhiány miatt prioritásokat kell meghatározni. Az Elemental csapata arra a következtetésre jutott, hogy a házaknak csupán az egyik felét építik meg az állami támogatás felhasználásával. A lakók a szükségleteik, anyagi helyzetük függvényében építhetik be a ház másik felének üres terét - a ház így válik teljes értékű lakóépületté.
Aravena szerint a lakás nemcsak menedék a természet erőivel szemben, hanem a szegénység leküzdésének eszköze is. Az alacsony költségvetésű lakásépítés lehetővé teszi, hogy államilag finanszírozott fejlesztéseket kivitelezzenek jobb, a belvároshoz közelebb eső területeken is, így a szegényebb lakók könnyebben hozzáférhetnek a jobb oktatási és közlekedési lehetőségekhez. A chilei építész szerint „a legjobb dolog, ami történhet egy épülettel, hogy önálló élete lesz. Az építész ennek csupán a kezdetét teremti meg.” 2004 óta összesen 2500 „fél ház” épült. A projektért 2008-ban Aravenát Ezüst Oroszlán díjjal tüntették ki a Velencei Biennálén.
A 15. Velencei Építészeti Biennále mottója „Jelentés a frontról”. A minden második évben megrendezett építészeti seregszemle kurátora szerint a válsághelyzetek lehetőséget teremtenek a megfelelő válaszok előkészítésére. A kihívások, a probléma meghatározása az első lépés, legyen szó környezeti, politikai, társadalmi kérdésről, vagy akár a menekültválságról. Nincs annál rosszabb, mint jól megválaszolni egy rossz kérdést. A közösségi részvételnél nem a válaszok, hanem a kérdések megfogalmazásába kell bevonni az embereket. Nem azokat a problémákat kell megoldani, amelyek csupán az építészeket érdeklik. A hatékony fejlesztést olyan távol kell elkezdeni az építészettől, amennyire csak lehetséges, hiszen a közösségi részvételen alapuló fejlesztés lényege, hogy olyan problémákra hívja fel a figyelmet, ami minden lakost érint, hatással van a mindennapi életre (szegénység, szennyezés, szegregáció, zsúfoltság). Az összetett problémákat a különböző típusú gondolkodásmódok szintézisével lehet kezelni, szükség van hozzá a közösség „bölcsességére”. Időtlen választ kell adni a kihívásokra, miközben kifejezed azt a korszakot, amiben élsz – hangsúlyozza Aravena.
Az angolul olvasható interjú teljes terjedelmében ide kattintva érhető el.
Képek forrása: www.dezeen.com
